Az új kutatások a közepes kockázatú, de súlyosabb klinikai állapotú betegeknél támogatják a PE beavatkozást

Az utóbbi időben végzett randomizált tanulmányok az közepes-magas kockázatú pulmonaris embolia (PE) kezelésénél kizárólagos antikoagulációs terápia helyett a katéteres beavatkozást támogatják; különösen azoknál a betegeknél, akiknél a klinikai súlyosságot kiegészítő jelek is kísérik. Ezt a véleményt Dr. Samantha Pettigrew fogalmazta meg, aki a Temple Egyetem Lewis Katz Orvosi Karán klinikai mellkasi orvoslás területén asszisztens professzor.

Pettigrew az 18-21. október közötti időszakban, a Pulmoner Vasküler Hastalıklar Bölümü oturumában megjelent “Pulmonary Embolism Care in 2026: New Randomized Clinical Trials and What’s Coming Next” című előadása után beszélgetett a HCPLive-vel. Az ülésen megvizsgálták az elmúlt egy évben jelentett HI-PEITHO, PEERLESS és egyéb tanulmányokat.

„A betegek kiválasztásakor valóban fontos megfontolni a gondozási szint emelését, megbeszélni a beavatkozási lehetőségeket a beteggel, és szakértőkhöz fordulni, ha valaki esetleg kissé nagyobb aggodalmat kelt Önben, ha az állapot nem tetszik Önnek, vagy ha a beteg nem tartja szigorúan a jelenlegi irányelveket,” mondta Pettigrew.

A HI-PEITHO tanulmányban a közepes-magas kockázatú tüdőembóliához társuló tachycardia, shock nélküli alacsony szisztolés vagy hipoxémia esetén az 544 beteget ultrahangvezérelt katéteres trombolízisre vagy kizárólagos antikoagulációra randomizálták. A tüdőembóliához kapcsolódó halálozás, kardiorespiratórikus dekompensáció vagy összeesés, illetve szimptomatikus recidív tüdőembóliából álló összetett végpont a betegek 4,0%-ánál, illetve 10,3%-ánál jelentkezett. A különbség kevesebb dekompensációs eseményből adódott; a súlyos vérzés vagy az összes okhoz kötött halálozás tekintetében nem volt szignifikáns különbség.

PRAGUE-26 çalışmasában, a standardizált közepes-magas kockázat definíciójának megfelelő 558 beteg esetében a 7 napos halálozás, a recidív tüdőembólia vagy a kardiorespiratórikus dekompensáció vagy kollaps összetett végpontja a katétervezérelt trombolíziscsoporthban 0,7%-ban, az önálló antikoagulációs csoportban viszont 6,8%-ban fordult elő (relatív kockázat, 0,10; 95%-os bizalmi intervallum, 0,02–0,44). A súlyosabb prediktív tényezők nélküli betegek esetében Pettigrew a beavatkozás döntésénél a vérzési kockázat felmérésének nagyobb súlyt tulajdonított.

A PEERLESS tanulmányban, a kateter alapú terápiák első közvetlen randomizált összehasonlításában a nagy átmérőjű mechanikus trombektomia felülmulta a kateter irányította trombolízist a hierarchikus sikerarányban (5,01; 95%-os BI, 3,68–6,97; P < ,001). Ez az eredmény a legalsó rangú komponensből, az intenzív terápia használatának csökkenéséből eredt. Az intenzív terápia eredményeinek kizálásával a sikerarány 1,34 volt (95%-os BI, 0,78–2,35; P = ,30). Pettigrew megjegyezte, hogy egyetlen tanulmány sem mutatott túlélési előnyt, azonban hozzáadta, hogy az intenzív terápia használatának csökkenése jelentős a kórház működése és a delírium valamint fertőzés kockázatának korlátozása szempontjából.

1. A tüdőembólia ellátása 2026-ban: új randomizált klinikai vizsgálatok és a következő lépések. Előadó: a CHEST 2026 konferencia; 2026. október 18-21.; Phoenix, Arizona.
2. Konstantinides SV, et al. Ultrahang-alapú katéteres trombolízis a vérhígító kezelés ellentétjében akut, közepes-magas kockázatú tüdőembóliában: a HI-PEITHO randomizált klinikai vizsgálat elsődleges eredményei. . Online megjelenés 2026. március 28.
3. Kroupa J, Radvan M, Mrozek J, et al. Katéteres trombolízis közepes-magas kockázatú tüdőembóliánál. . Online publikáció 2026.
4. Jaber WA, Gonsalves CF, Stortecky S, et al. Nagy átmérőjű mechanikus tromboektómia ellentétben a katéteren keresztüli trombolízissel az intermediat kockázatú tüdőembólia kezelésében: a PEERLESS randomizált, kontrollált vizsgálat elsődleges eredményei. . 2025;151(5):260-273.